A rendszertelen alvás egészségügyi problémák oka és következménye

A nem egyenletes hosszúságú, vagy a különböző időpontokban történő alvás növelheti az érelmeszesedés kockázatát a 45 évnél idősebb felnőtteknél. Konkrétan: az alvás időtartamának több mint két órás ingadozása egy-egy héten belül – ha tartós a jelenség - ilyen következménnyel járhat.

A rossz alvás számos szív- és érrendszeri zavarral hozható összefüggésbe, beleértve a magas vérnyomást, illetve az érelmeszesedést. Az előbb említett betegségeknek az alvással való összefüggését vizsgáló Kelsie Full, a Vanderbilt Egyetem Orvosi Központjának orvos-helyettese és munkatársai több mint kétezer résztvevő adatait nézték meg. A tanulmányban 45 és 84 év közötti felnőttek vettek részt. Az átlagéletkor 69 év volt, a jelentkezők 54 százaléka nő volt. A résztvevők 38 százaléka fehérnek, 28 százaléka afroamerikainak, 23 százaléka spanyol amerikainak, 11 százaléka kínai amerikainak vallotta magát.

A pihentető alvás különösen fontos. Fotó: Pixabay

A kísérleti alanyok csuklókészüléket viseltek, amely hét egymást követő napon észlelte, mikor voltak ébren és mikor aludtak. A mérésekről alvásnapló készült. Elvégeztek egy teljes éjszakás alvásvizsgálatot is, ahol a légzést, az alvási szakaszokat és a pulzust figyelték. A kutatócsoport elemezte az alvás időtartamát, az ágyban töltött időt egy éjszaka alatt, és az alvásidőt.

Ezen felül megmérték a plakkok jelenlétét a koszorúérben, a nyaki artériában, illetve több olyan ponton, ahol tetten érhető az érelmeszesedés. Az érelmeszesedés az artériák falán történő zsírlerakódások, úgynevezett plakkok felhalmozódása. 

Ez az artériák beszűküléséhez, valamint a szervezet vér- és oxigénellátásának csökkenéséhez vezethet. A lerakódás időnként vérrög keletkezésével járhat, amely elzárja az artériát, ami szívrohamhoz vagy szélütéshez vezethet.

A hét napos periódus során a résztvevők körülbelül 38 százalékánál az alvás időtartama több mint 90 perccel, 18 százalékánál pedig több mint 120 perccel változott. Azok, akik rendszertelenül aludtak, nagyobb valószínűséggel voltak nem fehérek, dohányosok, alacsonyabb átlagjövedelműek és magasabb az átlagos testtömeg-indexük. Akiknél nagy volt az alvásidő rendszertelensége - hetente több mint két órával változott -, 1,4-szer nagyobb valószínűséggel találtak érlemeszesedést, mint azoknál, akik rendszeresebb alvási időtartama legfeljebb 60 perccel változott.

Számomra a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a vizsgálatban résztvevők 30 százalékának alvási ideje több mint 90 perccel változott a hét folyamán 

– idézte a webmd.com Kersie Full-t. Ez összhangban van azokkal a korábbi tanulmányokkal, amelyek azt sugallják, hogy a lakosság nagy részének rendszertelen alvási szokásai vannak. És nem csak azoknál érhető ez tetten, akik váltott műszakban dolgoznak.

Összességében azt találták, hogy azok a résztvevők, akik a hét folyamán változó mennyiségű órát aludtak (ami azt jelenti, hogy az egyik éjszaka kevesebbet, a másikon többet), nagyobb valószínűséggel szenvedtek érelmeszesedésben, mint azok, akik nagyjából ugyanannyit aludtak minden éjjel. További vizsgálatokra van szükség a mechanizmusok megértéséhez – írják a tanulmány szerzői.

Az alvás időtartamának és az alvásidőzítésnek az éjszakáról éjszakára való eltérését több féle ok magyarázza. A semmelweis.hu-n olvasható, hogy az alvásigény egyénenként és életkoronként széles határok közt változó. 

Felnőttek átlagos alvásigénye hét-kilenc óra, de legmegbízhatóbban az jelzi, hogy elegendő időt töltöttünk megfelelő minőségű alvással, hogy kipihenten, frissen ébredünk. Az alváshiány, vagy egyáltalán az alvás bármilyen zavara gyakori panasz, megjelenési formája egyénenként változatos és hátterében számos ok állhat. 

Leggyakrabban elalvási- átalvási zavarként, illetve korai ébredésként, vagy ezek kombinációjaként jelentkezik, és legtöbbször valamilyen testi vagy pszichiátriai betegséghez, illetőleg valamely lelki, pszichés problémához társul. Ha a panaszok három hónapnál hosszabban fennállnak, krónikus alvázavarról beszélhetünk.

Az álmatlanság talán a leggyakoribb alvásprobléma. A hátterében szerepelhetnek fizikai okok: különböző szervi problémák vezethetnek álmatlansághoz (hormonális zavarok, idegrendszeri betegségek, asztma, allergia, vérkeringési problémák, erős fájdalmak, stb.)

Az egyik leggyakoribb, álmatlansághoz vezető élettani jelenség az öregedés. Az időskori alvászavarok jól ismertek és hátterükben biológiai tényezők (a melatoninszint csökkenése), valamint például a csökkent nappali fizikai aktivitás állnak.

Mit jelent a minőségi alvás?

Élettani okok közé tartoznak még az alvás-ébrenlét ciklus (cirkadián ritmus) különböző zavarai például időzónák átrepülése, váltott műszak. A nem megfelelő alváshigiénia - rossz szokások, kényelmetlen fekhely, túl magas hőmérséklet a hálószobában – szintén előidézhet álmatlanságot. A pszichés okok között szokás említeni a megterhelő életeseményeket, ezzel kapcsolatos aggodalmakat, emlékeket, nagyfokú stresszt és idegi megterhelést.

– Az alvás rendszerességének fenntartása kiszámíthatóságot biztosítani a szervezet számára - mondja Michael Grandner pszichiáter, az Arizonai Orvostudományi Egyetem alvás- és egészségkutatási programjának igazgatója. Michael Grandner az alvászavaroknak a szív- és érrendszeri betegségekkel, a cukorbetegséggel, az elhízással és más káros eredménnyel való összefüggéseket kutatja. Azt mondja, hogy ha az emberek rendszertelenül alszanak, az megnehezítheti a szervezet számára a regenerálódást. Az alvás ideje nem mozgó célpont, amit ide-oda tologathatunk.

– A minőségi alvás nem elegendő adott órányi alvással. A minőségi alvást a megfelelő időben, megfelelő óraszámú alvás jelenti – üzeni Michael Gardner.

Az eredményeket az American Heart Association folyóiratban közölték.

Borítókép: illusztráció. (Forrás: Pixabay)